"1956.hu nem eladó!"- mondtam a lelkes fiatalembernek, aki megkeresett az emlékév kezdetén, hogy milyen feltételekkel adnám át az 1956.hu-t. Apámnak megígértem, hogy folytatom az ötvenhatosok fotózását, úgyhogy nemrég kifizettem 10 évre előre a domainhasználati díjat is.

Az érdeklődés azért beizzított.

Háromnegyed év munkájával teljesen megújítottam az 1956.hu honlapomat. Azért, hogy az általam fotózott ötvenhatosoknak végre legyen egy saját, csak róluk szóló virtuális múzeuma - bár ez nem a legjobb szó: szóval egy helyük legyen inkább, ahol mindig lehet velük, arcukkal - sorsukkal - nevükkel találkozni. A honlapot úgy terveztem, hogy mobilbarát legyen, okostelefonon is jól és olvashatóan nézzen ki. 

Mivel minden fiatal a mobilt bizgerálja.

Szóval célcsoportom a fiatalok, ezért aránylag kevés szöveget rendeltem az egyes portrékhoz első szinten (a nyitóoldalon csak néhány szót), második szinten már 2-3 mondatot (ha valaki iszonyúan kiváncsi), míg harmadik szinten már egy-egy sztori is olvasható. Sőt, aki utál olvasni, annak egy-egy videóban én mesélem el az adott ötvenhatos egy jellemző történetét.

Néhány őrült segített mindezt megcsinálni. Kiemelem a Creogroup csapatát, akik programoztak, Rácz Zsuzsát, aki gépelt és Petres Andreát, aki fordított. Valamennyien ingyen dolgoztak. Mert az emlékéves 13 milliárdból honlapra sajnos nem lehetett pályázni... Pedig amit mi csináltunk, az ötvenhatosok arca-neve-sorsa az akkor is a neten lesz még, mikorra az '56-os romkocsmák és társaik emléke már elenyészik.

És mondhatnám, hogy miként ötvenhatban a fegyveres ellenállás a Corvin-közben, a honlap is vegytiszta civil összefogásból született.

Az 1956.hu már csak ezért sem eladó.