"Száll az ének, szájrul szájra" - én is így adom tovább a nekem elmesélt ötvenhatos történeteket. 3D-ben nyomom, mert az szexi, trendi és fancy, és kevéssé virtuálisan, de dráma meg boldogság is van. Ferenczy Zsolt pedig ezalatt lefotózott.

Gdanskig kellett utaznom, hogy találkozzak a híres-neves pesti csizmák műgyanta másával Tischler János történész és Engelmayer Ákos volt nagykövet társaságában. A képen is megcsodálható csizmákra tehénkedést receptre kellene felírni identitásválságos belhoni egyéneknek.

A 301-esben jártunk a napokban. Márton András, Tittmann József, Stelcz Gyula, Lőcsei Pál - ismerős nevek a kőlapokon, arcok és hangok a filmszalagokon. Elment Lucza Béla is, akinek kilőtték mindkét szemét az oroszok és aki a Hadak Útján lakott a XI. kerületben. Idő van.

Minden trükköt bevetettem, de Vitus Mittl sehogy sem akart rám nézni, és nem, nem alszik, hanem lefelé néz. Egy '56-ban a menekülteknek segítő osztrák. Ma Temesváron románokat fotózok-interjúzok. Néhányan szeretnek minket Európában.

2016-ban több módon mutathattam be a 24. óra projekt eredményeit, ötvenhatosok arcait és történeteit. Könyvet készítettem, honlapot újítottam meg, előadásokat tartottam, kiállítottam. Az év eseményeiről számot adó első posztban a kiállításokról szólnék.