Szeretem elmesélni ötvenhatosaimat - és nem csak az ő történetüket, hanem az én történetemet is, azt, hogy jött az életembe '56, miként és meddig folytatom a fotózást, dokumentálást. Októberben eddig két helyen jártam s tartottam vetítettképes előadást.

Békésre mentem először.

Koszecz Sándor egykori főiskolai társam, a kultúrház (nem tudom, ma minek nevezik pontosan) vezetője hívott meg. Mivel nemrég csináltam interjút Fekete Pállal, a Békés megyei forradalmi bizottság egykori elnökével, felvetettem, jó lenne őt is meghívni. (Életsorsa drámai, tanárból lett kubikossá, portréfényképem pedig jól sikerült róla - nem véletlenül tettem fel könyvem védőborítójára is.) Azt mondták, rendben, ha autóval őt is elviszem, így Budapestről Szeged felé kerülve érkeztem Békésre, bő 300 km autózás után, de a lényeg, hogy Pali bácsi is ott lehetett.

A mintegy hetven hallgató zöme tizenéves diák volt, gondolom, spontán oda voltak vezényelve, mindenesetre figyelemmel és empátiával követték két órás előadásunkat. Először én vetítettem, az általam készített portréfotók segítségével meséltem részleteket a gyűjtött ötvenhatos történetekből - és így, az egykori hétköznapi hősökön keresztül idéztem meg a forradalom főbb eseményeit, tanulságait. Utánam Pali bácsi vallott életéről, ötvenhatról és annak következményeiről. 

Moderátorként nem volt könnyű feladatom. Reménytelen és igazságtalan egy majd' kilencven éves embert arra kérni, hogy tömören beszéljen az életéről... Az érzelmek, a visszaemlékezés előhívta indulatok nem feltétlenül produktívak a fiatalok számára, nem mindíg erősítik a mondanivalót. Számomra az egyik legnagyobb kihívás előadni tizenéveseknek, akik hozzám képest más tempóban, érdeklődéssel és módon szerzik be a világról szóló információt, mint a korábbi, nem a digitális világba született nemzedékek.

Budakeszin ünnepeltem 23-án.

A Jobb Kor polgári kör meghívására voltam ünnepi szónok, a szokásos, október 23-i esős és szeles idő okán szerencsére nem a szabad ég alatt, hanem egy fedett helyszinen. Megtisztelő, hogy a megemlékezés programját rám építették fel, így nem csak "főszereplő" volt az előadásom, hanem például - az egyébként budakeszi illetőségű - Nagy Gáspár nekem ajánlott versét is elszavalták a szervezők.

Vetítettképes előadásomban (amely itt megtekinthető) a magyarsággal szolidáris külföldiekre tettem a hangsúlyt, gondoltam, hogy így némi újdonságot tudok csempészni az ötvenhatos standard emlékezések sorába. Bár előadásommal elúsztam és a tervezett húsz perc dupláját beszéltem, nem bántam: legalább megemlékezhettem külföldi barátainkról, így a két hete elhunyt Pentti Holappa finn költőről is. A hosszas taps talán azt jelezte, sikerült érdekesen szólnom a forradalom időszakaszáról.

Köszönöm a fotókat Békésben Csökmei Gábornak, Budakeszin Virág Benedeknek.